Ki mondja ( odabent) hogy nem vagy szabad,
ki keres s kutat? s az ott… mégis marad.
Szenvedsz, mint azt gyermek, aki teszi,
ha valaki játékát elveszi,
hát csak engedd elveszni!
képzelt kincsed alá merülni.

Egyszer volt egy gondolat,
s előtte voltál Te magad,
mielőtt született e csalfa kép,
a szabadság Te magad légy!
s nem kell, hogy előbb te légy!

Mielőtt szabad akartál lenni,
előbb (odabent) rabságba kellett esni,
megszülted eme elképzelést,
s elhitted azt, ki odabent beszélt,
hogy létezik valaki, aki remélt!

Nem kell, hogy előbb rabbá tedd magad,
hogy aztán magadnak tudd e madarat,
modván megérkeztem, szabad lettem!
De ki az, ki ezt tettem? Cselekedtem!
s ki mondja úgy lettem:
hogy ezt magammá emeltem!

Vermeltél egy gondolatot:
a szabadság: boldogság s jogot
oly távolság s elérendő hogy,
már nem tudni hová ástad hogy,
megtaláld e hont.

A tudatod mélyén,
e buta képződményt,
már oly rég elvermelted,
hogy elhitted,
rab lettem.
S már tudod!
azt hitted.

Nincs hová menni,
nincs kivé lenni,
nincs mit elérni,
csak elég ráeszmélni
arra:

Hogyan emeljük kincsé,
az érzést amelyet ismertél,
s elővetted újra a régből,
hiszen ha nem ismernéd
nem is emelnéd … elő
fogalommá elmédből
bár hiszed az, hogy szívedből
jött.

Az élmények múlandók,
s ha tetszik újra várandós,
s újra azon van képzeted,
hogy létrehozza érzeted,
a szabadság, szeretet érzetet!

Csak eszmélj rá hirtelen,
hogyan vezeti életed,
eme érzet-képzeted!
Mi után mész?
hisz itt van s végtelen!

“Bárhová megyünk”
mindenhol ott vagyunk,
bárhol is legyünk,
magunkkal visszük,
mindig ez vagyunk,
nincs más lehetőség.

Hisz nincs hová menni,
nincs kivé lenni,
felesleges ezen szenvedni,
s nem tudsz mit tenni,
minden A Rendben Van!
s képtelenség,
hogy másképpen legyen bármi
vagy bárki:
A Nagy Összefüggés ezt üzeni.

A szabadság, szeretet,
az élethez tartozó szereped,
csupán egy játék a homokozóban,
s míg így vagy,
a létezés homokozik tebenned,
s kettőssé válik életed.
A lét számára képtelenség
e kettős érzés,
bár ha tudsz róla, egy lehetősség…
kettős ez:
csak annak ki valakinek tudja magát
csak annak ki valakinek érzi magát
van önérzete vagy holmi eszme,
a választás kényszere…
s csak annak ki
valami mást szeretne…
mi éppen van körülötte,
erre eszmélj amint valami mozdul …
a választás nélküli tudatosság torzul…