A probléma - Gong Faház

Tamás barátom inspirációjára, beszélgetésünk margójára. Köszönöm.

Mi a probléma?

– Nem több mint pillanatnyi véleményünk, állásfoglalásunk, minősített irányunk a dolgokkal kapcsolatban. –
Valójában nem lézetik!

Tetszik a problémáról adott fejtegetés. Egy picit más megközelítésre is esik a hangsúly amikor az elme vizsgálódik bennem vagy esetleg csak megfigyelem azt, de ez minden embernél lehet más súlyozású és legalább kettő pólusa, vagy több is lehetséges attól függően is milyen állapotban vagyunk vagy nem vagyunk, más-más színezete, SZÍNEZETE lehet ugyan annak a dolognak. Tehát első lépés előtt rá kell látnunk saját állapotunkra, hogy lássuk honnan tekintünk a jelen pillanatban a dolgokra, a világra, miket tartunk értéknek milyen ránk tapadt állásfoglalással rendelkezünk, mit utasítunk el, tehát milyen állapotból és koncepción keresztül szemléljük a világot vagy éppen mit tartunk helyesnek? Mit hiszünk valóságosnak?. Tudjuk-e állapotunkon felülemelkedve szemlélni, érzékelni a dolgokat, esetenként a problémáknak vélt dolgokat elfogultság nélkül érzékelni?. Mennyire azonosulunk ( és ragaszkodunk) a saját magunk alkotta rendszereinkkel, legyen az bármi, vagy más nézőpontból is tudunk vizsgálódni.

⁃ Ki a probléma alkotója/ elgondolója?: Először fontos arra is irányulni, hogy ki/kié az a probléma? Találunk-e ott egyáltalán valóban valakit ha beljebb megyünk? pl. egy személy ki ezzel azonosul valóban létezik-e??? Ha igen/nem ki és milyen hittel/ koncepcióval/ iránnyal vagy viszonyulással azonosul az/ezzel? Milyen hitrendszerhez ragaszkodunk? Milyen sratégiát követ az? Mit akarunk ekkor, milyen kép van a fejünkben amitől ez eltér és amihez ezáltal ragaszkodunk? Kinek hisszük magunkat ekkor? Mit féltünk ekkor magunkból/ mit szereznénk elérni vagy megvédeni magunkból…? El tudod-e képzelni, hogy holnap egy teljesen más emberként kelsz fel, más tudással, szakmával, foglaljozással, készségekkel, egy másik helyen dolgozva… Ha nem, akkor ragaszkodunk elért eredményeinkhez vagy éppen ellenkezőleg. Szeretnénk valamit, de annak irányához ragadukodunk. E vizsgálódás eredménye segíthet a személy és a személyes látásmód felé emelkedni és kilépni abból hogy amit látunk és hiszünk adott pillanatban azt végső és megváltoztathatatlan igazságnak vagy állapotnak tekintsük és azáltal bele ragadva és korlátokat emelve magunknak, mert ha ezt tesszünk akkor az sors, karma vagy bármi a medrében tart azáltal hogy a határainkat felállítottuk az éppen alktuálus hitrendszerünk alapján. És ettől kezdve ez fog minket determinálni és cselekedeteink eldöntő hajtó vagy nem tevő motorjává válni. Dobozba zártuk ekkor magunkat!. Mi mást szeretnènk mint ami van? Hová tartunk és hová szeretnénk eljutni?- és miért? Mit hiszünk azzal kapcsolatban? … Ráláthatunk változékonyságunkra, illanó állapotokra és azokra a mintázatokra amely szerint élünk és hisszük a dolgokat valamilyennek, amely szerint próbálunk túlélni. Megláthatjuk elmebeli túlélési stratégiáinkat is belevéve. De ki az aki ezt teszi…?. Vagyis a fentiek szerint a viszonyulásunkra, az állásfoglalásainkra az elképzelt dolgokkal kapcsolatban reagálunk, amilyennek hisszük és ezáltal látjuk azokat valamilyennek. Pedig hát maguk a dolgok nem hordoznak önmagunkban problémát, önmagában véve nem jók vagy rosszak, hanem csak azálltal válik valamilyenné ahogyan azt a személy látja. Ki az ki ilyennek látja? Ezen vizsgálódva feltárhatjuk hit/ gondolatrendszerünket, amelyet magunkévá tettünk és beépitve igaznak emeltük fel ezzel azonosítva magunkat amik tetdzettek és beépítettük. Ehhez viszonyítva beszélhetünk problémáról csupán, amely egy koncepció/ a koncepció rendszerünkből kieső elemek vagy a szekényből kihulló “ csontvázak”, amely mint ahogyan a buborék feljön a víz felszínére ezek is úgy bukannak fel a felszínen megmutatva azt, amihez ragaszkodik a személy. A kérdés csupán az, hogy felül tudunk-e emelkedni a személyes látásmódon/ viszonyuláson? Tovább tudunk-e ezen lépni? Jelenlegi koncepcióinkat el tudjuk-e ereszteni anélkül hogy egy jobb újabbra cserélnénk le azt? Vagy erőltetnék azt, hogy ez jó vagy éppen elutasítanánk ezeket. A probléma tehát nem jó vagy rossz, hanem az egyén, csupán a karakter viszonyulása a dolgokhoz azon keresztül amivel azonosítjuk vélten magunkat. És itt a kapu, a lehetőség magunkra nézni a problémándk vélt dolgokon keresztül. A változás és minden viszonyulás az élethez tartozik, annak természetes rész mint a megszületés és a halál is, de ez csupán a múló földi élethez tartozik, mint az élni akarás vagy az egészségek, betegségek stb… Nincs komolyabb jelentőssége sem ezeknek sem annak meddig élünk, ezek a karakterhez, a menyílvánuló személyhez tartoznak. És még ezek is könnyen koncepcióvá válhatnak az elmébe megjelenve. De ki az ki ezt teszi?

⁃ Kettő. Valamilyen hozott vagy szerzet mintázatunkat érdemes megfigyelni az elmebeli működésünkben, hogy az adott dolgora milyen minta alapján reagálunk az elme szintjén a maga praktikus problémamegoldó mechanizmusával, az előre vagy hátra menekülő, vagy bezáró vagy kinyitó, tervezgető vagy mindent elvető … mintákat követ, tehát milyen túlélési stratégiát követünk a nem tetsző dolgokkal szemben?. Ezt állapotaink teljes mértékben meghatározzák, és más-más állapotban más-más módon reagálunk a dolgokra. Előre menekülünk szinte belevetve magunkat azon minnél hamarabb túllenni, vagy kerüljük és elnyomjuk úgy téve mintha nem is lenne, vagy esetleg bármilyen rossz érzéssel viszonyulunk hozzá és ez az érzet mit vált ki belőlünk, mire sarkalja az elmét. Esetleg milyen köze van a félelemhez, szeretethez, a dühhöz és az emberi vagy más kapcsolódások vágyaihoz vagy elutasítási állapotainkhoz?

⁃ Harmadik. Akarat. ( Ez nem ösztön mint azállatoknál, hsnem tudunk róla, tudatosak vagyunk miléte/ létezése felől, úgymont az emberi kegyelemhez, ajándékaihoz tartozik. Mivel megjelenik az akarat és a szándékosság bennünk nemes értelemben véve, így az akarat barátunk is lehet, ha azt szolgálatunba állítjuk, és ragaszkodás nélkül teret adunk neki és a “probléma” esetén nemes cselekvésre sarkal minket annak ragaszkodása és gyümölcse nélkül is. A gyümölcsre sóvárgás a személyhez tartozik. Az akarat, mint emberi csoda, ha annak szelíd ragaszkodás nemélküli hajtó erejét használjuk fel, akár a vágy akár a problémának hitt dolgok területén, meghitt barátunk tud lenni.

⁃ Tehát egy: mást szeretnénk mint ami van, kettő: nem szeretnénk azt ami van, – állapotokból indulunk ki, akkor problémásnak láthatunk olyan dolgokat is, amik nem azok, hanem csak annak tűnik számunkra a fenti “rejtett térképeink, mintázataink” miatt. A túlélésre adott válaszaink, a félelem mint hajtóerő jelenik meg, amely időszakosan az elme szintjén segíthet is rövid lefutása esetén. De mit is akarunk megvédeni vagy elérni ilyenkor? Mit is akarunk másképpen mint ami van?

⁃ A Tudat. A probléma csupán egy eszköz ahhoz, hogy saját magunkat mélyebb és mélyebb szinten feltárjuk és egyszer vagy elfogyjon vagy kilépjünk ezekből a mechanizmusokból felülemelkedve ( megszabadulva kényszereinktől) és megpillantjuk azt ahogyan viszonyul az elménk a dolgokhoz, de mi magunk azt már nem vesszük személyesnek, nem vesszük személyesnek gondolatainkat. Tehát “ nem vesszük komolyan, személyesnek” a gondolatokat és azok mechanizmusait csak engedjük jönni menni és nem ragadjuk meg vagy pontosabban SZABADON dönthetünk arról mint ragadunk meg belőlük, mihez tapadunk hozzá egy időre. Tehát megszabadultak vagyunk a saját gondolatink teremtette kötelékeitől. Mégegyezer, MEGSZABADULTUNK gondolatunk alkotta illúzióinktól, azaz azok kötelékeitől. NINCS MIT MEGVÉDENI! NINCS MIT ELÉRNI! Tehát SZABADOK VAGYUNK!, megszabadultak 😉 .

Kapcsolódó cikkek:

A viszonylagosság:

http://www.gongdo.hu/2018/07/15/a-viszonylagossag-kotelekei/

Az állapot:

http://www.gongdo.hu/2018/05/23/milyen-allapotban-vagy-hagyd-abba/

A koncepció:

http://www.gongdo.hu/2018/04/12/ki-lennel-koncepcioid-neljul-szabad-vagy/

Az identitás:

http://www.gongdo.hu/2018/03/28/en-vagyok-az-elet-avagy-az-indentitasomon-tul/

A személyidég és zavara:

http://www.gongdo.hu/2018/01/23/meditacio-a-szemelyisegzavarokon-tul/

A vélemény fogsága: