Vajon a felébredés kegyelem,vagy megértés útján is el lehet érni?
Ehhez ad iránymutatást az alábbi összegzésem.

Egy ideje elkezdtem könyveket olvasgatni a spiritualitással kapcsolatban. Meglepődve ismertem fel, hogy jópár dologra magamtól is rájöttem, vagy ismertebb nyelvén, felismeréssé állt össze. Ha eleget meditálsz, ezek veled is megtörtének automatikusan.  Aztán találkoztam olyan irányzatokkal, ahol azt vallják, minden tudás eleve bennünk van, csak elő kell hívni, vagy megint más irányzatokban meg azzal lehet találkoztam, hogy mindent el kell felednünk, az ilyen tudás az elme tudása, az csak az utunkban áll. Máshol meg közös tudatról olvashatunk.

Egy biztos, hogy kialakult egy érzet, hogy szinte semmit sem tudok, kb. csak annyit értek, amennyit megtapasztaltam. Ítélkezésem megszűnt, pontosabban nagyon lecsökkent, valahogyan olyasmi ez, hogy minden tradíció és szent, felébredt tisztelője lettem. Mindenesetre bajba kerültem, mert mint tudást, ismeretet az elmém szívesen veszi és egyik könyvet olvasom a másik után. Ez is egy szakasza a felébredés útjának, olvasható majd lentebb. Sokszor elgondolkodok, hogyan tovább? Teljesen le kellene állni az olvasásról, mert gyakran olyan, mintha csak elvenné az időt a meditációtól és egy leállíthatatlan gépezetté kezdene összeállni, de mindegy is. Mindenesetre a gyakorlásomban kihívásként jelent meg. Aztán szép lassan rájöttem újra, hogy ez is maga az út része, olybá tűnik. Így,bárhogyan is legyen, rá kellett ébrednem, hogy benne vagyok egy életfolyamban és így jó, ahogyan van. Ám,ha már így alakult, akkor gondoltam kikanyarintok ebből az egész spiritualitásból, spirituális irodalomból egy szeletet és valami “hasznosat”, vagy magamat “szórakoztatót” is próbálok belőle kovácsolni, így belemélyedtem a meditáció világába és annak különböző formáiba, ha már a gyakorlataim is erről szólnak. Elkezdtem összegyűjteni, tanulmányozni és összehasonlítani különböző meditációs technikákat és azok tradícióit, illetve szívesen látott tagja vagyok sok elvonulásnak, mint szeretett otthonom lenne ez tradícióktól függetlenül. A meditáció gyakorlását kifejezetten fontosnak tartom, bármennyit is olvassak róla. A tapasztalat egy másik világ. Nincs is 1-1 tradíciónak annyi és talán olyan mélységű elvonulása, amely ezt lehetővé tenné, így ezek számomra kiegészítik egymást. Legalábbis Magyarországon. Azt véltem felfedezni, hogy ahány ember annyi tapasztalat és a meditációs irányzatok is ezen különböző tapasztalatok alapján jöttek létre, legalábbis a meditációs részét tekintve, ez könnyen előfordulhat látszólag. Ha a fraktál elméletből indulok ki, akkor én kicsiben ők nagyban, de mindenki csak a saját tapasztalatáról tud beszélni mélységesen, és ez így van rendben. Mára meditációs könyvekkel egy egész polcrendszert megtöltöttem. Így jutottam el oda, hogy a hatalmas spirituális irodalomból egy szeletet, a meditációt tettem, teszem magamévá, mint irodalmi kutatói munka ha szabad így fogalmaznom. Igen, azon veszem észre magam sokszor, hogy kísérleti alanynak használom magam és a különböző technikákat a gyakorlatban, a meditációban is elkezdtem mélyíteni.

Ezen életszakaszomban ha tehetném, akkor elvonulnék pár évre ahol éjjel-nappal csak meditálhatnék és az ehhez kapcsolódó kutatásokat végezném.

Visszatérve, az olvasgatások alatt viszont felbukkantak ismétlődő minták a felébredett emberekről, mintha ennek 2 nagy lehetősége lenne. Egyik hogy egy ösvényen végig megyünk, ezekre később visszatérek itt, vagy hirtelen történik valami velünk, vagy valahogyan szokatlan mélységbe kerülünk szinte akaratunkon kívül, egyféle kegyelmi állapotba kerülünk. Bár számomra úgy tűnik, hogy az akarást ,- itt egy picit a tevés, megcsinálom íze nélkül kell értelmezni,- és nem a hagyományos értelemben, mert az számomra akadálynak tűnik. Most kivételesen a másodikkal kezdenék, a különlegesebb úttal, a spontán megtörténéssel valami szokatlan módon bekövetkezvén a felébredés.

Ennek a felébredésnek vannak közös ismertető jegyei, amelybe ha minél hamarabb beleállunk vagy esetleg engedjük hogy megtörténjen velünk, annál gyorsabban beleálltunk valódi utunkba.Ha ehhez tudsz hozzátenni újabb meglátásokat, csak megköszönöm minden testvérünk nevében. De mi van akkor, -jött fel bennem-, ha ezeket elő lehet idézni gyakorlással is? Erre a végső választ nem feladatom megadni, így Én itt csak egy elméleti kísérletet teszek ennek összegyűjtésére, így arra ösztönöznék jópár vezetőt, hogy ebben segítségére legyenek a keresőnek.

Megfigyeltem, hogy van pár közös történés a hirtelen felébredettek között, amelyet mint említettem elképzelésem szerint lehetséges gyakorlással vagy előidézéssel átélni, előidézni életünkben, így átélve a felébredést. Itt most kísérletet teszek ezek összegyűjtésére, amelyhez igyekszek gyakorlatokat is előtalálni.

I.
A hirtelen felébredés közös/egyes ismérvei, elősegítői:

1. Halálközeli élmény: Ez az első és legfontosabb, bár megjegyzem számomra úgy tűnik, hogy ennek azért nem árt egyféle tudatossággal párosulnia, tehát nem minden halálközeli élmény vezet felébredésre vagy talán vannak mélységbeli külömbségek. Többen mégis képesek voltak megfigyelni mi történt velül és csak későbbi utánaolvasásukkor láttak rá, hogy pontosan mi is történt velül, de a tudatosság, hogy valami történt és valamit megtaláltak mégha esetleg nem is keresték az mindenkinél egyezik. Így elsőként ennek megélése a legfontosabbank közé tartozik. (Gyakorlat: Meditáció az elmúláson, a halálon. 4 elem meditáció, 6 elem meditáció.)
2. Nagyon magas tudatosság, tiszta tudat vagy az elme magas szintű lecsendesítése, samadhi, ami kitartó gyakorlással is elérhető, de az utolsó lépést maga a teremtő teszi meg. (Gyakorlat: RinzaiZen  vahgy Goenka féle laza figyelem meditációk. Buddha útja, nem sóvárgás és nem elutasítás.)
3. Belefáradás a keresésbe, meditálás csinálásába… Amikor már tehetetlennek érezzük magunkat a sok-sok gyakorlás után, már nem tudjuk hogyan tovább, a vágy még óriási bennünk, de már nem tudjuk hogyan tovább! ( Gyakorlat: Ez úgy tűnik, hogy csak megtörténni tud, vagy ha nagyon gyorsan haladsz az úton, gyorsabban történnek meg a felismerések, de hogy megcsinálni nem lehet, az biztosnak tűnik. Maga a meditáció is a meditálás tárgyává válhat. Mélységes teljeskörű önmegfigyelés, rejtett térképeink felismerése.)
4. Tehetetlenség élménye, reményvesztettség, amikor mindent elvesztettünk és már nincs mit elveszteni, az abszoult értelemben nincs veszteni valónk. ( Ez, ha eléggé magas tudatossági szinten vagyunk szintén megélhető.) Szembesülés a végső megadással. (Gyakorlat: Ha az élethelyzet úgy hozza, hogy ilyen helyzetbe kerültél, akkor tudd, hogy nagy lehetőség áll előtted! Ilyen esetben többen megvilágosodtak pl. a Lengyelországi kivégző lágerekben. Gyakorolhatod ilyen helyzetek teljeskörű megélését meditációban, de vigyázz és figyelj oda, nehogy bajt okozz magadnak, ha még nem vagy felkészülve rá.)
5. A tudatlanság, nemtudás felismerése és elismerése. Amikor felismerjük, hogy mennyire nem tudunk semmit, minden csak egy aspektusa vaélaminek és leállunk a koncepciók, rendszerek, történetek, Én gyártásával. (Gyakorlat: Amikor megérezzük annak mélységes ízét, hogy valójában az is előfordulhat, hogy semmit sem tudunk, csak hiszünk mindig valamit… A változás, keletkezés elmúlás az élet minden területén ezt felismerve. Elkezdünk valami felsőbb erőben is hinni, amikor már saját igazságunk nem számít. A vélemények nélkül lenni való gyakorlat segíthet ebben.)
6. Saját és az univerzum “mintáinak” felismerése. Minták, sémák, törvényszerűségek az univerzumban. A spirituaitásban is felismerjük az ismétléseket és elkezdünk tanok helyett valódi mélységgel befelé figyelni. Már nem kint keresünk, az reményvesztetté vált, hanem egyetlen út maradt, a mélységes befelé figyelés és itt keresünk. (Gyakorlat: Tanú, a szemlélő meditációk gyakorlása és a szinkronicitás, a véletlenek megfigyelése és azzal harmóniában lenni. Önmagunk teljes megadás annak ami éppen van. Mélységes megérzése, hogy minden jó úgy, ahogyan van a tetszés nem tetszés állapotától fügetlenül.)
7. Mély, tartós és tizta extázis, transzállapotok. Ebből az állapotból a mindennapkba hozott állapot, megélés, tisztán látás. (Gyakorlat: Transzlégzés, egyéb transz-mélységes állapotok, foglalkozások.)
8. Tanok, szent iratok megélés szintű átélése, megismerése kolostorokban, barlangokban elvonulva tanulmányozása. (Gyakorlat: Védák, szent iratok elszánt mélységes tanulmányozása, mély megértése annak üzeneteiben elmélyedés és gyakorlatba alkalmazása.)

Az is előfordulhat, hogy valójában nem ezekhez van közük, csak elősegtő körülmények voltak ezen emberek életében, ha ez így van, akkor a mi életünkben is lehet elősegítő körülmény, mint lehetőség.

II.
Hawkins tapasztalata: (Forrás: Dr. David R. Hawkins: Isten jelenlétének felfedezése)

1. A spirituális öröm forrása végtelen és örök. Nincs kezdet és vég, így hát nincs veszteségérzés, fájdalom és vágy sem. Amint a Jelenlét érvényesül nem azonosulunk többé testünkkel vag elménkkel. Amikor az elme elnémul, az ” én vagyyok” gondolata is szerte foszlik és felragyok a tiszta tudat. Kezdeti erős vágy, hogy ezt a tudatot elérjük.
2. Fegyelmezett cselekvés, minden esetben alkalmazott, állandó és egyetemes megbocsátás és gyöngédség
3. Minden iránt együtt érzőnek kell lennünk beleértve önmagunkat és a gondolatainkat is.
4. Hajlandóság, hogy a vágyakat felfüggeszem és személyes akaratomat minden pillanatban feladjam. (Minden gondolat, vágy, érzés, tett)
5. Minden feladva fokozatosan elcsendesedtem Először egész történetteket és bekezdéseket engedtem el majd következett a gondolatok és a fogalmak. Amikor elengedjük a gondolatoknak birtoklásának vágyát, többé nem lesznek annyira kidolgozottak és már félkész álapotukban kezdenek széttöredezni
6. Végül már akkor sikerül átadnom magát a gondolat mögött meghúzódó energiát is, mielőtt gondolattá ált volna össze.
7. Állandó lankadatlan összontosítás (meditatív állapot) természetes módon semmi erőfeszítés nélkül természtessé válik folyamatosan.
8. Dualitásokon való felülemelkedés. Le kell mondanunk az elragadtatás dicsőségéről is amíg minden ellentéten és széthúzáson túl nem jutunk. (Az ego vaslánca után az elragadtatás örömlácáról való lemondás.) Az abszoult magány végső rémülete jelenhet meg. Az elején a nemlét féleme rettenetes volt az egó számára.
9. Majd magát a létezés vágyát is fel kell adnunk,. Csak ha ezt megtettük, akkor emelkedhetünk felül a Teljeség és a semmi, a lét és a nemlét dualitásán. A belső munkának ez a tetőpontja a legnehezebb szakasz.
10. Az én végső apokalipszise során valójában a lét és a nemlét egyedüli, még megmaradt dualitása, azaz maga az identitás oldódik fel az Egyetemes Istenben (vagy hívd aminek akarod), ám nincs már egyéni tudat, ami ezt megválasztaná. Így aztán, ezt az utolsó lépést Isten (hívd ahogy akarod)  teszi meg.

III.
Jóga útja a felébredéshez és a meditációs szintek: (himalája jóga tradíció és általában a Jóga)

1. Jama (önmagunk legyőzése)
2. Nijáma (külső és belső megtisztulás)
3. Ászana (testgyakorlatok)
4. Pranayama (életenergia szabályozása)
5. Pratyahara Érzékeke visszavonása)
6. Dharana (Elme öszpontosítása, koncentrció)
7. Dyana (koncentráció elengedése, gondolat rögzítése gogalmon túlira) Meditáció
8. Samadhi (szupertudaos állapot, anyagmentesség)

IV.
Csendes Forradalom: ( nem szó szerinti idézet egy blogból)

az azonosulást mindig választás előzi meg. valami elhiteti veled, hogy van veszíteni valód. nincs semmi veszíteni valóm, mert nincs semmim őmagamon kívül, önmagamat pedig sohasem veszíthetnek el. a birtoklás illúzió

1. ( állandó változás): mindig törekszünk valamire, mindig el akarunk érni valamit. E mögött az áll, hogy úgy érezzük még nem azok vagyunk amiknek, akiknek lennünk kellene. Soha nem vagyunk elégedettek azzal ami van, mindig masok vagyunk masok szeretnénk lenni mint amilyenek most vagyunk. = állandó változás!

2. spiritualis keresès: A meglátás. megvilágosodás gondolatképe az elme terméke szintén. nyugtalanság és újabb gondolatképet készítünk és a keresés kezdődik előről, es igy folytatódik egészen addig amig bele nem faradunk és át nem látjuk annak természetét.

3. mi tulajdonképpen e gondolatok nélküli jelenlét vagyunk! ekkor magunk mögött hagyjuk a spiritualis keresőt!

4. belső ösvénye lépés! egyedül maradtunk, azt az árnyékot is ki kell dobni, amit eddig saját magunknak hittünk. ezutan nem marad mas csak az ures tér.

5. hazatérés: a tudatnak az önmagára való ébredése azon formán keresztül, akit eddig önmagunknak hittünk. Ebben az állapotban mentesek vagyunk a gondolatokkal, és érzésekkel való azonusulásunktól. Megszűnik az ítélkezés abbamarad az kategorizálás, nem küzdünk már a gondolatok és érzések ellen. A tudat tereként tapasztaljuk meg magunkat. Szemtanúként figyeljük meg az élnénk működését és latjuk ahogyan a gondolatok és az érzések keletkeznek bennünk, FENNMARADNAK EGY IDEIG MAJD ELTŰNNEK! Járják a formák táncát a tudat terében. Már csak vagyunk, nem az életben hanem a létben tartózkodunk.

6. Visszatérés.

V.
Budhizmus: (Forrás: Még ebben az életben, Buddha tanítása a megvilágosodáshoz.)

1. Megvilágosodás 7 tényezője:Éberség: Szati
2. 1. Vizsgálódás: Dhammavicsaja
   2. Eltökélt erőfeszítés: Virija
   3. elragadtatás: Píti
   4. Nyugalom: Passzaddhi
   5. Összpontosítás: Szamádhi
   6. Egykedvűség (A megvilágosodás 7. ténezője): Upekkhá
3. Vipasszaná-DzshánákElső Vipasszaná dzshána: Megértéssel igazolt tudás…
4. 1. Második: Hit ,nyugalom, blodogság, elragadtatás és veszélyei
   2. Harmadik: Jelenségek szertefoszlása, eltűnik a kellemes közérzet.
   3. Negyedik: Belátás az egykedvűségbe minden képződménnyel szemben.
   4. 1. Belátás fejlődése: Belátás az anyagba és a tudatba
      2. Belátás az okba és az okozatba
      3. Belátás a múlandóságba, a dolgok nem kielégítő voltában
      4. Belátás a keltkezésbe és az elmúlásban
      5. Belátás abba hogy mi az ösvény és mi nem
      6. Belátás a szertefoszlásban
      7. Belátás a félelembe
      8. Belátás az undorba
      9. Belátás a meszabadulás utáni vágyban
      10. Belátás a egykedvűségbe minden tárgy vonatkozásában
      11. Belátás a nibbánába, a békesség érzetétből fakadó boldogságba
   5. Szakadágámitá
   6. Anágámitá
   7. Arahatta

VI.

A Csodák Tanítása az ilyen tanítókról …

A testi szem külömbözőnek látja őket, eltérő környezetből származnak, nagymértékben külömböznek a világgal kapcsolatos tapasztalataik és a felszíni “személyiségük” is eltérő. Ezek mindig csak időlegesek.

Ezen tanítók bíznak a világban, mert megtanulták, hogy a világot nem az Ő maga által irányított törvények irányítják. Olyan Hatalom vezérli, amely jelen van ugyan bennük, de nem tőlük való. E tanítók e Hatalmon keresztül tekintenek a megbocsátást nyert világban. Ez egyféle felsőbb bizalom kialakulása.

1. Semmissé tétel időszaka. Felismerése a dolgok értéktelenségében, új szemszögből látunk rá.
2. Rendszerezés időszaka. Nehéz időszak. Minden változás a hasznunkra válik, minden külső körülmény a hasznunkra siet.
3. Elengedés fázisa. A lemondás dillemával és ellentmondásos értelmezéssel keveredik, úgy hisszük, mintha veszteséget kellene szenvednünk, valójában hatalmas ajándékban részesülünk.
4. Megnyugvás időszaka: add fel azt, amire valóban nem vágysz, valóban megpillantják a megszabadulásuk útját.
5. Nyugtalanság időszaka: Eddig nem igazán tudta mi értékes és mi nem. meg kell tanulni elengedni az íélkezést, hogy minden helyzetben csak azt kéje, amire valóban vágyik.
6. Tanultak, tapasztaltak alkalmazása. A teljes bizalom kialakult a teremtővel.

VII.
Tudatállapotok a felébredéshez és megpróbáltatásai vagy kontemlatív szakaszok (Ken Wilber: integrál meditáció)

1. Fizikai, durva állapot (érzékek és az egó meghaladása vag sötét éjszakája) Másképp, durva ébrenléti állapot.
2. Szubtilis, finom állapot (Belső látmások, hangok és mindenféle misztikus élmények, vagy a lélek sötét éjszakája) máásképp, finom álmodási állapot.
3. Kauzális vagy nagyon szubtilis állapot (Tudatos létezés alapszintje, az én sötét éjszakája)Másképp, Kauzális mélyalvási állapot.
4. Turíja: A Legfelsőbb Tanú, tanúállapot, vagy üres Tanú. Másképp, Tiszta tanúság. A Valódi Én amel azonos a szellemmel, a “Legfelsőbb Önazonossággal”. Egyre közelebb kerül az Igazi Énhez, az üres Tanúhoz.
5. 1. Vannak érzeteim, de Én nem az érzeteim vagyok. Vannakérzéseim, de Én nem az érzéseim vagyok, Vannak gondolataim, de Én nem a gondolataim vagyok. Semmi sen én vagyok, ami látható: Maga a tiszta Látó vagyok. Tanúja vagy, tanúként szabad vagy tőlük. A Tanú a rejtett térképeinkhet kapcsolódik (felnövés, growup), amelyen keresztül a Tanú a világra tekint és mindeközben ezen keresztük a zerre jellemző sajátosságokon keresztül látja és értelmezi a világot. Egészen addig megy így, míg az összes rejtett térkép megfigyelés tárgyává nem alakul és felszámolódik a velük kapcsolatos azonosulás. A Tanú nem fél, ő a félelem tanúja. A VAGYOK-ságnak a közvetlen érzése. Nincs benned sem ellenállás sem ragaszkodás. Néti-néti, nem ez nem az. A rejtett térképek még a Tanú, még az igazi Én elől is rejtve maradnak.
6. Turíjátíta, a kettőség nélküliség állapota, a megvilágosodás állapota (Minden létezés örökké jelen lévő nem kettős célját felismerjük) kettőség nélküli Egység. Másképp, Kettőség nélküli egység. Felébredett Éberség. Ez a valódi Én, amely egy a Szellemmel, a Kozmosszal, a Mindenségel.
7. 1. Te VAGY az a tér, az a tágasság, az a nyitottság. Annak a térnek az érzése, amelyben minden megjelenik. Tökéletes teljességet érzékelsz, bár külön-külön egyik felmerülő tárggyal sem azonosulsz, azonosulsz mindennel, úgy érzed, hogy te magad vagy az egész univerzum.Nincs elválasztottság a Látó és a látott között.

A tudatosság szintjeit sokan kutatták, így pl. Kegan, Graves/spiráldinamika Wade értékek, Maslow szükségletek, Commons and Richards Pigate / Aurobindo kognitív rendszere, Gebser világnézete, Fowler hitfejlődés szakaszai, Loevinger Cook- Greuter önidentitsai…

VIII.
Sri Advaita bódha dípiká (Srí Karapátra Szvámí 12 verses műve, amelyből csak 8 fejezet jelent meg ismereten okoból.)

Srí Sankarácsárja  útmutatásai a keresőknek, amely alapján készült a verses tamil fordítás, ezek fejezetei beszédes útmutatást adnak.

1. Adhjárópa = Rávetítés
2. Apaváda = A rávetítés eltávolítása
3. Szádhana = A megvalósítás eszköze
4. Sravana = Hallani, olvasni, beszélni Istenről
5. Manana = Elmélkedés a sravanáról
6. Vászanaksaja = A lappangó jahlamok kiírtása
7. Száksátkára = Közvetlen feliymerés
8. Manónása = Az elme kioltása

Tulajdonság mélységek:

1. Megkülömböztetés (Vivéka) Bizonyítottnak véli azt, hogy kizárólag a Brahman valós, és minden más valótlan.
2. Vágytalanság (Vairágja) Lemondani a világról és nem vágyakozni semmilyen benne található dolog iránt.
3. A világi tevékenységek megszűnése ( Uparati) Az elme féken tartásából áll.
4. Vágy a megszabadulásra ( Mumuksutva)A megszabadulás (mukti) utáni vágyódás.
5. Legfelsőbb tudás ( Dnyána) A béke (sánti) üdvös állapota, melyben csak Brahman létezik, semmi más.
6. Hallani az igazságról (Sravana) Mindig a kettőség nélküli Brahman-ról hallani.
7. Elmélkedés a hallotakon (Manana) A kettőség nélküli Valódi Én igzságának kutatása.

IX.
A buddhista ürességmeditáció fokozatai. (Ven. Khenpo Tsultrim Gyamtso Rimpoche Shenpen Hookham)

1. Az én-néküliségre irányuló Srávaka meditáció
2. A cittamátra megközelítése
3. A svátantrika megközelítése
4. A prásangika megközelítése
5. A más-üresség (shentong) megközelítése

Folyamatban: Tibet, Theravada buddhizmus, Goenka tanításai, Zen megközelítés.

X. Vipassana

1. Keresé felébredése
2. Ok-okozat, probléma gyökereinek meghatározáa.
3. Erkölcsös élet elsajátítása
4. Összpontosítás ( koncentráció) elsajátítása
5. Bölcsesség elsajátítása ( Tudatlanság elsajátítáa)
6. Tudatossá és semlegesség kialakítása
7. A végső igazság az elkülönülésen túl