A duális és a non-duális világot is meghaladva és egyúttal magába is foglalva. Meghaladva az egységet és a nem-kettősséget is. Nincs én-lét, se éntelenség.

ABSZOLUT-TUDAT

Az abszoult nem egység és nem különbség, és egység is és különbség is. Se nem duális se nem nemduális. Nem törekszik semmire és nem zár ki semmit, a tartalom és a forma lényegét veszti mégis a tartalom és a forma is részese.

Nem azonosul a semmivel a térrel és nem azonosul a mindennel a Mindenséggel, hiszen nincsen az, ki azonosuljon. Önmagával meg nem kell azonosulnia, hiszen nem is tud más lenni mint ami. Képtelenség.

Megjelent valami lenni, megjelent létezni mindenben. Megjelent tudni önmagáról. Ezt felismerve visszaolvad a kegyelem által önmagába, vagyis felismerődik , lelepleződik annak hamissága amiknek hisszük magunkat s egyszerűen azok vagyunk akik vagyunk. Nem kell/ akarunk valakiknek vagy semkiknek sem lenni.

AZ ÉLET, A LÉT, A TUDAT, A VISZONY

Az élet maga élet. A létezés maga lét. Az élet a változás aspektusa, a létezés az állandóság aspektusa. Mindkettő ugyanaz mégis más-más aspektusaiban. Az élet él. A létezés létezik. A tudat van és a tudat tud önmagáról. Ezek viszonya csupán viszonlagosság és megtapasztalás aspektusok. Viszonylagosság van, s ha nincs viszonyulás, nincs az mi Van, mégis Van. A van és a nincsen túli, a viszonylagosság felismerése szükséges a viszolagosságon túlihoz. Ha valami szeretne tudni önmagáról, meglátogatja a viszonylagosság világát önmagában.

Nincs azonosulás mindennel az egység nevében, nincs azonosulás a nondualitással, és nincs elkülönülés a dualitás nevében és nincs elválasztottság sem. Nincs, az aki ezeket tenné mégis megnyilvánul. Nincs egység és nincs különlét. Megtapasztalás van, és szükséges ameddig van ki megtapasztaljon. Ez a szolgálatunk szerepe. Mi vagyunk azok is, és segítjük önmagunkat és annan önmegtapasztalását magunkon keresztül magunkban, legyen annak formája bármilyen. Nincs jelentőssége.

Itt: A lét állapot nélküli. Az életnek vonuló mintázatai vannak, eszenciája változás nélküli. A tudat viszonyulás nélküli. A viszonylagosság viszony ( összehasonlítás) nélküli.

Ha nincs viszony, hol vagyok én? Sehol vagy mindenhol? Nos, melyiket választjuk? Mai és egyben utolsó konteplatív meditációnk erről szól.

Az énérzetünk megszűnésehez és megengedésének is , valamint a kiút a szenvedésből aspektusainak is a végéhez értünk.

Namaste! Szép nyarat mindenkinek!