Az élet misztériuma a változás. Mondhatni, az életben egy állandó dolog van, a változás. S ez folyamatos. Az élet mélységes eszenciája a mélységes folyamatos változás. Engedjük meg ezt, hogy áthaladjon rajtunk. Érdemes ezt a könnyed frázison mélyen kontemplálni, esetlegesen meditálni.

Tehát az élet szépsége a változásban rejlik. Velejárója a viszonylagosság, és ez nagyrészt az elképzeléseink fogságában szenved.

Ha bármilyen módon ez ellen megyünk ( a változásnak vagy azt megpróbáljuk állandóvá tenni), az szenvedést fog okozni rövid vagy hosszú távon minden esetben.

Az új dolgok hol izgalommal töltenek el, hol félelemmel, attól függően milyen dolgokat társítunk mentális érzelmeinkben hozzá.

Az életben nincs állandóság. Az emberiség folyamatosan próbál állandó vagy állandónak hitt dolgokat létrehozni. Ami már 1-2 ezer évig fennmarad, azt szinte csodálattal tekintjük meg. De ez is időszakos, nincs állandóság az életben. Ha ez létezne, maga az élet és annak eszenciája szűnne meg. Az élet hajtó ereje a változás. Változás nélkül élet sem lenne. Csak nézzük meg az élővilágot, a természetet ez milyen szépséggel “visel”. Nem síránkozik egy száradó fa, egy lehulló levél… Ha a Mindenségről kellene itt szót ejteni, akkor lehetne azt mondani, pont ezt akarja rajtunk keresztül megtapasztalni, az álandótlanságot. Legyünk hát ennek a hűséges szolgái, engedjük keresztül és könnyeddé, humorossá válunk.

Az élet rajtunk keresztül áramlik, az élet él. Ha megértjük hogy nem mi éljük az életet, hanem az élet rajtunk kereszül jelenik meg, átsugárzik ide, az élet él rajtunk keresztül, s lehetetlen lenne ez változás nélkül. Ennek szerves része a születés, felnövés, hanytlás és elmúlás, majd megújulás. Csak nézzük meg a természetet, mindenhol mindenben ez van. Ennek megértése, mélységes elfogadása szabaddá tesz kényszereinktől, elutasításainktól és sóvárgásainktól, valamint a félelmeink alapjait is feloldja, amennyiben megengedjük annak vonulását anélkül, hogy vele mennénk.

Ha viszont megértjük a változás szépségét, akkor bár nem ébredünk fel végleg ( nem is cél), de megszabadulunk szenvedéseink legtöbb részétől vagy az összestől. Nem azért mert nem lesz, hanem mert nem tulajdonítjuk magunkénak és nem azzal azonosítjuk magunkat. Dehát az állandóságra való törekvés elemi ösztön, és ennek a kényszernek (ebből a szempontból csupán) a felismerése ebben az aspektusban nélkülönözhetetlen. Szeretjük ha kiszámíthatóak a dolgok, szeretjük azt hinni hogy társadalmi helyzetünk, egészségünk, hangulatunk, anyagi helyzetünk… állandó. NEM! Nem az.

Tehát egy jó tipp: Szeressük meg a változás minden aspektusát, ahogyan az függő és keletkező-elmúló, s fogadjuk el hogy minden tetsző és nem tetsző dolog csupán viszonylagos és állandóssággal nem rendelkezik.

Ez félelmet és bizonytalanságot okozhat sokunkban, amit egy életen keresztül kerülünk és mélyen elnyomunk a tudatunk mélyére. A bizonytalanságot oly sokan nem tudjuk elviselni, mert kiszámíthatatlan változást hordozz magában, és ez a 2 dolog együtt szinte oly sokunkban elviselhetetlen. Egyszerre változás is és kiszámíthatatlan is. Sok egyszerre. Mi lenne, ha egyszer nem azonosulnánk az ilyenkor feljövő érzéssel, csak megengednénm azt jelen lenni, anélkül, hogy elutasítanánk. olyan szerető kedvességgel fogadni és tudatában lenni.

FONTOS: Amint túlmegyünk a zavaros dolgokon fordítsuk figyelmünket közvetlenül az életre, azsz a jelenre. Nem a helyzetet és annak aspektusaiba kell szerelmesnek lenni, nem is abban amit látunk, hanem magába az életbe! Ez elvezet minket a létezés “szeretetéhez”, annak mély feltétel nélküli öröméhez. A lét átsugárzik az életbe. A teljesség változó aspektusait az élet hordozza, az állandó aspektusait a lét. Az élet és a lét nem ugyanaz és nem is különböző dolog. Se nem az, se nem nemaz. Az élet és a lét bizonyos módon egymásba fonódó dolog. Nem különálló és nem is ugyanaz.

Ne akarjuk megragadni aktuális helyzetünket. De ne is utasítsuk el.

Csak figyeljük meg, hogy ezek az ösztönök hogyan akarnak feljönni. Csak legyünk tudatában, de nem mozduljunk velük, szerető kedvességgel lássuk vendégül.

Namaste! Szerető ölelés!