Üresség… Éntelenség… Viszonylagostalanság…

Függésben keletkező minden…

Amíg létezik a szubjektív és az objektív nézőpont addig a dolgok kettőssége is törvényszerűen fenn kell hogy maradjon, mivelhogy mindig valamely nézőpontból állapítjuk meg a dolgok mivoltát. A dolgok üressége nem valamilyen álláspont, vagy nézőpont eredménye, nemis a dolgok lényegisége. Tudatában vagyunk a dolgoknak.

A jelenségek és a tapasztalat között húzódó eltérés:

Egy példa. Amikor a naplementét szemléljük, nyílván azt látjuk, hogy a nap lemegy a horizonton és a tapasztalataink ezt megerősítik. A jelenség viszont más, pont ennek az ellenkezője annak amit a tapasztalatainkba, sőt a megéléseinkbe és az érzelmeinkbe beépítettünk. Ez pedig az, hogy nem a nap megy le, hanem a föld forog és a nap áll egyhelyben. Tehát itt húzódik egy eltérés a tapasztalatunk és a jelenség között. Aztán amikor ezt megudjuk érdekes módon továbbra sem azt tapasztaljuk, hogy mi dőlünk / forgunk hátrafelé, hanem a szamszkárként beívódott korábbi tapasztalatok mentén élünk tovább. A kérés csak az miért? Talán mert valami olyamit társítunk hozzá, amit értékkel ruháztunk fel? Talán mert olyan mély ez a hitrendszer, hogy képtelenek vagyunk tapasztalatainkat elengedni? … Ragaszkodunk tudatlanul vagy valamilyen okból…?

Ám érdemes azzal is tisztában lenni, hogy maga a jelenségek is okokhoz és feltételekhez kötötten jönnek létre, azaz keletkezésük függő.

A dolgok önmagukban véve nem jók vagy rossza, csak másokhoz viszonyítva / összehasonlítva léteznek valamilyennek. Tehát a dolgokat a különböző okok és feltételek függvényében láthajuk a jótól a rosszig bármilyennek. Ez az én viszonyulásán alapszik és létezik, annak jelenlegi álláspontja és fennálló hitrendszere szerint. Így vannak olyan jelenségek természetesen, amelyekről nem mondható el, hogy jók-e vagy rosszak, hanem mással összehasonlítva tehetjük meg szintén a meglévő beállítottságunknak megfelelően. Így kijelenthető, hogy minden jelenség viszonylagos, mivel saját beállítottságunk, egyéb okok és feltételek kellenek hozzá. Tehát létük milyensége az aktuális fogalomalkotástól, hozzáállástól, hitrendszrünktől függ.

Hétköznapi észleléseinket valósnak hisszük, és ezt számtalan dologgal alá is támasztjuk, igazzá tesszük. Koncentrált meditációban láthatjuk ezeket és ezeken túllátva ezen kettősségeken túlléphetünk a szubjektum és az objektunk kettősségén amely okozza a sokféleség látszatát. Ez hol tetszik, hol nem. Az üresség a szubektív és objektív dolgokba lévő nem beleragadás, de azok ismert megértése.

Így világunk A NAGY ÖSSZEFÜGÉS viszoylatában él, benne, a benne rejlő dolgok A RENDBEN VANNAK: Nem tud rajta kívül lévő lenni, mert nem valaminek a tartalma (nem tartalomról van szó)(, mint ahogyan azt szoktuk értelmezni, hogy vagy benne van vagy nincs “beletéve). Nem a tartalmazása miatt van rendben, hanem mert nincs máslétező.

Az ürességben minden egyívású, de mivel a jelenségek … létezésük más tényezőktől függ, nem függetlenek, ezen okból A NAGY ÖSSZEFÜGGÉS részei, az itteni dolgok irányítója. A függetlenségnek hiánya a bennerejlő létezés hiányából fakadó: maga az üresség. A látszat és az üresség, e kettő harmóniában van. A Dalai láma szavaival: “A látszat nem cáfolja az ürességet, az üresség nem cáfolj a látszatot.”  Ezek nélkül az ok és okozatokban hiszünk, amelyen A Nagy Összefüggésen kívül esik, amely nem az ok és okozatok összefüggése és következménye mégis, DE azok renedző ereje.

MEDITÁCIÓ:

Ide illik a dalai láma egyik praktikus kontemlációja, egyszerűsítve meditációja. “Elméljedj azon, hogy a tudatod téged magadat is benső lényegednél fogva létező érző lényként észlel.  Ezt követően elméljedj azon, hogyan jelennek meg tudatodban mások  (vannak-e mások?) é az ő testük.” ” A szenvedést fel kell ismerni, de nincs mit felismerni”- Amikor ugyanis felismerjük (hogy nincs mit felismerni), akkor rájövünk, hogy nincs mit felismerni. Ugyan így van a megbocsátással is. Amikor megbocsájtunk (amíg nem tudjuk, hogy nincs mit megbocsájtani, addig a megbocsájtást kell szemelőtt látnunk) egyszercsak rájövünk nincs mit megbocsájtani. J.A. versébők idézve:

”
…tudod, hogy nincs bocsánat
hiába hát a bánat…
”

Buddha:

” A szenvedést fel kell ismerni, de nincs mit felismerni. A szenvedés forrásait el kell kerülni, de nincs mit elkerülni. A megszűntetést végre kell hjtani, de nincs mit végrehajtani. Az ösvényen meditálni kell, de nincs min meditálni..”

” mivel minden jelenség függésben keletkezik, a természetük az üresség.”

Így ha tudatában vagyunk ezeknek, akkor bármikor belenyúlhatunk a függésbe, azaz A Nagy Összefüggés, ami keletkezett és mindenek felett van, létezni akar bennünk és általunk, nincs más célja. Állapotainkon, álláspontjainkon, hangulatunkon a függéseket, az összefüggést felismerve bármikor bármilyen irányba változtathatunk. Minden az ürességben jelenik meg, mint az élet tartalma, és ezért az élet függések és összefüggések nélkül nem létezne, a veleje és ható ereje, maga a lét.  A lét-nemlét kérdését itt nem tárgyaljuk. Állandó létünk záloga az üresség = csönd.

” A forma üres, az üresség pedig forma; az üresség nem más, mint forma, a forma nem más , mint üresség.”

” Az üresség és a függő keletkezés harmóniában vannak egymással.”

“az üresség nem azt jelenti, hogy egy jelenségből hiányzik az, amitől egy másik dolog lenne, hanem azt hogy maga a jelenség üres a bennerejlő létezés hiányában.”

“ a forma üresség: a bennerejlő létezés természetes hiánya, mivel a formák függésben keletkeztek: üresek, mert nem függetlenek, nem önerejükből létező entitások. ”

“üresség forma: a bennerejlő létezés e hiánya tesz lehetővé a formákat, belőle (ürességből) keletkeznek  a feltétlektől való függésben.” Mivel az üresség alapját a formák jelentik, az üresség forma, a formák az üresség tükörképeiként mutatkoznak meg.”

A dolgoknak függésben tudnak/kell keletkezniük, mert (enélkül) üresek. A doglok függésben keletkeznek, így pusztán önmagukban nem léteznek.”