Azért élünk hogy örüljünk, és amikor meghalunk utána felvisszük magunkkal és ott kiürítjük. Amikor újra megint megszületünk, akkor azért nem emlékszünk rá, mert ott hagytuk és kiürítettük.

Amikor megszületünk álmulkodunk egy darabig. Aztán feldolgozzuk a rossz érzéseket amit magunkkal hoztunk. Sírunk és ilyenekkel dolgozzuk fel a rossz érzéseket, de lehet jó érzés is. A jóérzés lehet siker is vagy pl. meghatotság is. Amikor megnyugtatnak kiváltják a rosszat jóval, de ilyenkor ők is éreznek jót, jóérzést élnek át. Ilyen. Utána meg már kezdődik az élet. Igaziból.

Lehet, hogy akkor van még benne rossz, az a lényeg, hogy az egész életünkben mit éltünk át. Utána nincs rossz vagy jó érzés, kiegyenlítik egymást. A jó érzés meg a rossz érzés összekötik, a végén semmi sem marad. De ebben az esetben a megnyugtatás, annak aki megnyugtat jön még jóérzés úgymont kárpótlásul. Neki is jó érzés. Ez a rossz nem rossz, csak leadjuk, ezek jöttek velünk. Ha az emberek kiürítenének mindent ott, akkor igazából ott abban a világban több lenne a rossz érzés mint a jó, egy idő után annyi lenne a rossz, hogy nem tudná befogadni és meghallna. Az se jó, ha meghallnak ott vannak a semmi közepén. Ha üresek vagyunk a jó-rosztól, feldolgoztuk, ekkor kezdünk el élni.